A múltkor, amikor megcsináltam a "3 nap alapozó nélkül" kihívásomat, elrettentettek a kommentek és az a rosszindulat, amivel akkor szembesültem a Facebookon. Ha érdekel, miről van szó, olvasd el a cikket, de dióhéjban itt is kifejtem: ezer éve alapozóval kelek-fekszem, mert nem éppen a legszebb a bőröm. És annyira az életem részévé vált a mindennapos sminkelés, hogy már gyakorlatilag a fogmosással lett egyenlő a reggeli rutinomban az aknék és mitesszerek elfedése – emiatt döntöttem úgy, hogy megnézem, mit bírok. Megpróbáltam levetkőzni a gátlásaimat 72 órára - és nem tettem zsebre, amit kaptam érte. 

Voltak, akik felszínesnek tituláltak, mások azzal jöttek, hogy ők sosem használnak alapozót (jó nekik, erre csak ennyit tudok mondani), megint mások pedig arról kommenteltek, hogy ennél sokkal nagyobb problémák is vannak a világon. Hát persze, hogy vannak, hogy ne lennének? Nyilván nagyon örülnék, ha az lenne a legnagyobb gond a bolygónkon, hogy mit kenek fel az arcomra reggelente, de hát nem ez az. Egyáltalán nem az volt az elképzelésem, hogy öncélúan mutogassam magam. Sokkal inkább az, hogy bátorítsak olyan embereket, akik szintén küzdenek az enyémhez hasonló problémákkal. 

Tehát pont ugyanaz volt a célom, mint rengeteg tökéletlen külsejű bloggernek. Mert tudattalanul ugyan, de ők inspirálnak engem. Iszonyú sokan küzdenek meg nap mint nap a démonjaikkal, és próbálnak tényleg pozitív, a köztudatban élő szépségideáltól esetleg eltérő külsejüket felvállaló posztokat közzétenni, hogy azok, akik látják őket (mint te meg én), azt érezhessék, hogy 'ez az, nem vagyok egyedül'. És míg nekem csak pár gonoszkodó kommentet kellett elviselnem, őket egészen konkrétan szétszedi az internet, minden egyes nap.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Escaping the Damage . 📸: @officialellemartin . When you’re been damaged, there is no simple fix. Therapy helps...Talking to someone elevates the pressure of holding on to the past. But the first step to recovery is understanding you never truly will go back to who you were before. . My PTSD from childhood, has made me overly sensitive and analytical. My mind and body work in unison to shield and protect me by over-analyzing everything. It has been both a blessing and a curse at times. . For example, I’m a naturally heavy breather. When I’m on the train, I’m overly conscious of the people around me, and monitor my breathing so it’s not too loud. Let me be clear: I inhibit my NATURAL BREATHING PATTERN, because I’m too aware of my own existence in that space. . Sex is another issue. I’m an extremely aware of how I look during it. How my body moves makes me cautious. I’m analyzing whether he is really into me or not, most of the time we’re connected. I rarely can just relax and let go. You would think during something highly pleasurable, I could just release... Alas, that takes a ton of effort. . See the problem is letting go. It’s not that you’re holding on to the problems, it’s the control that’s been taken from you. It makes you grip onto it, like gum in your hair. You can take the time to remove it, or you can just cut it out. But you can’t cut out mental inhibitors... . You may never get rid of all the gum, but at least the remnants are something you can cope with. Being free within your own mind is a blessing, cherish those moments of solitude. . Take the time to understand the processes that hinder you, and then learn to adjust accordingly. Therapy gives you these tools and tricks to see the problems as they occur, and to know when they’re coming. . To an extent, even the most damaged, can be repaired. It’s not that your worthless, you just haven’t seen your full potential. The cracks are only as large as we let them become. Find your new normal. . #bigboldbeautifulyou #trans #transmodel #girlslikeus #plussizefashion #plussizemodel #mentalhealth #ptsd #release #lettinggo #damaged #transisbeautiful #fat #selfawareness #lgbtq #model #editorial

Shay Neary (@watchshayslay) által megosztott bejegyzés,

Persze nagy igazság, hogy kommenteket olvasni hülyeség, de ha az ember csinál valamit - főleg akkor, ha nem régóta csinálja -, tudni akar a visszhangokról, tudni akarja, mit ért el azzal, amit szívvel-lélekkel felvállalt a nyilvánosság előtt. Mert ez nemcsak egy munka, nemcsak egy műszak a gyárban, percre pontosan kiszámolt munkaidő esetleges túlórákkal, hanem kőkemény életcél.

Mert az a hús-vér nő, aki évek óta küzd a pluszkilóival, a narancsbőrével vagy a lábszőre miatt kapott megaláztatásokkal, ő bizony kockáztat. Minden képpel, minden videóval és minden megírt cikkel legyőzi önmagát. Odaáll a - valljuk be, kegyetlen - közönség elé, és azt mondja: “Szedjetek szét. De tudjátok, mit? 1000 negatív és rosszindulatú komment is megéri, ha egyvalakit inspirálok vagy bátorítok közben.”  

Na, ezért kellenek ők a közösségi oldalakra...Remélem, egyre többen lesznek, és addig abba sem hagyják, amíg csak egyetlen lány, vagy nő is lesz a világon, aki erőt tud meríteni abból, amit csinálnak.

A borítókép forrása ruthzoeanne Instagramja.