1. A "Mondd a tükörbe"-módszer 

Szerintem minden második önsegítő könyvben ott rejtőzik valahol egy tanács, ami arra buzdít, hogy állj a tükör elé, és mondd el magadnak legalább harmincszor egy nap, hogy "szép vagy". Én persze jóhiszemű és szorgalmas olvasóként ezt is kipróbáltam - és közben végig furcsán, kellemetlenül éreztem magam, nem nagyon ért célba a technika. Persze az önszuggesztió, a magammal való megfelelő kommunikáció és az önszapulás elkerülése fontos eszközök, de szerintem nem attól leszek elégedett a külsőmmel, hogy napi háromszor zavarba hozom saját magam a fürdőben - inkább elmegyek edzeni, aztán megjutalmazom magam, akár szavakkal, akár egy Túró Rudival. Ez nekem jobban bejött.

2. A "kérdezd meg magadtól, mit érzel"

Fogadni mernék, hogy minden pszichológus elmorzsol egy könnycseppet, ha ilyesmivel találkozik - persze az irány nem rossz, de abban a világban, ahol még mindig irtózatosan nagy mértékben nyomjuk el a kezelhetetlen érzelmeket, hogy lehetne felderíteni az önbizalomhiány okát egy ilyen világ bullshitje kérdéssel? A “járj utána, miért érzed magad nagyon rosszul” és társai ráadásul ördögi kört alkotnak, amibe már én is belekerültem egyszer-kétszer: mivel nem jöttem rá, mi a bajom, még rosszabbul éreztem magam, és még kevesebb lett az önbizalmam, mint előtte (hiszen azt éreztem: még arra se vagyok képes, hogy kitaláljam, mi a bajom. Priceless!) Ez ékes példája annak, hogy miért ne osszon észt az, aki maximum két önsegítő könyvet olvasott el életében, aztán a harmadikat már inkább megírta - mert így nagyobb kárt lehet okozni, mint azt bárki elsőre gondolná.

3. "Az élet túl rövid"-kezdetű tanácsok 

Igen, tudom, az élet tényleg rövid, meg “jaj, de hamar felnövünk”, és amúgy is, "mire észbe kapunk, már gimnazista a gyerek". Ezek mind igazak, meg óriási közhelyek is egyben, éppen ezért időhúzás, és teljesen felesleges olyan tanácsot adni egy önbizalomhiánnyal küzdő embernek, ami arról szól, hogy “az élet túl rövid ahhoz, hogy ne becsüld meg önmagad”. Amikor ilyeneket olvasok, kiég a retinám, és nem amiatt, mert ne lenne bennük igazság. Hanem, mert attól még, hogy túl rövid az élet, nem fogom hirtelen elkezdeni becsülni önmagam. Ahhoz más kell: mindenkinek valami egyéni, amit nem az én tisztem meghatározni - de abban biztos vagyok, hogy nem az élet hosszúságának fejtegetésében rejlik a válasz. De ha valaki már megoldotta így minden gondját, azért mondja el, mit olvasott el előtte!

olvasas.png

4. A "Figyelj a belső hangodra"

Ha én mindig a belső hangomra figyelnék, valószínűleg már jó sok helyzetben hülyét csináltam volna magamból. Ez szerintem azért veszélyes tanács, mert az a híres "belső hang" a szorongástól a motivációig minden lehet, helyzet-és egyénfüggő, kiben mi szólal meg. Ha én mindig arra hallgatnék, ami a fejemben felsejlik, már ezerszer megfutamodtam volna félelmetes helyzetekben, és valószínűleg minden pasimnak ciki és tapadós sms-eket írtam volna a megismerkedésünk napján. Szerintem nem rossz, hogy vannak bizonyos normáim, amiket ilyenkor követek, és nem hagyom, hogy mindig a “belső istennőm” döntsön helyettem. Arról nem is beszélve, hogy ennek szerintem az önbizalomépítéshez igazából semmi köze...

5. A "Vedd fel a szemkontaktust idegenekkel"

Aki van annyira tájékozott önbizalomépítő tartalmak terén, mint én, az biztos találkozott már valahol ezzel a tanáccsal - sajnos arra nincs statisztikám, hogy hányból hány embernek jött már be a technika, de gyanítom, kevésnek. A "nézz emberek szemébe és mosolyogj" persze nem hülyeség, kedves tanács, és akkora rossz nem származhat belőle, de könnyen átalakulhat ez is görcsös erőlködéssé, ami már egy kicsit ijesztőbb a velem egy buszon utazó, a tekintetemtől már-már stresszelő embereknek. Nem leszek álszent, szerintem ha valaki kedvesen rám mosolyogna, visszamosolyognék - de ha azt látnám, hogy mindenkivel ezt csinálja, hülyének nézném. Régen én is kipróbáltam ezt, egy mosolyt begyűjtöttem, akkor örültem magamnak, de az önbizalmamat kicsit sem befolyásolta. Ha nőtt is, biztosan nem ettől. 

De hogy ne csak arról beszéljek, mi nem vált be, felsorolok pár dolgot azok közül, melyek nekem bejöttek, és tényleg adtak löketet ahhoz, hogy örömtelibben nézzek tükörbe: jóga (a pózok elsajátítása szuper alkalom ahhoz, hogy lássam a fejlődésemet hétről hétre), a komfortzónám tágítása (rettegek emberek előtt szerepelni, ezért volt, hogy elmentem egy castingra csak azért, hogy elmondhassam, megcsináltam), pszichológusok és terapeuták által írt önsegítő könyvek olvasása, szép fotók készítése magamról, és a mérgező emberek elkerülése, messziről. Én ezeket tudom javasolni első körben.