Niki 29 évesen tudatosan tesz azért, hogy a teste sokáig fiatalos maradjon, de azért van, amit ő sem vállalna be:
 
„Én attól félek a leginkább, hogy az arcom változik meg, és mivel rettegek a tűktől, nálam szerintem a botox nem lesz opció, sem a plasztikai műtét. Igyekszem már most figyelni, hogy lehetőség szerint Jennifer Anistonosan öregedjek, de valószínűleg dollármilliók híján ez kevésbé fog összejönni… A lógó ciciktől és löttyedt fenéktől nem félek, mert ha eleget edz az ember, és figyel a táplálkozásra, akkor elég sokáig formában tudja tartani a testét, szóval ez leginkább rajtam múlik.”
Livi szintén 29, ő azonban családi okok miatt egészen pozitívan látja magát az öregséget. Persze azért van, amitől ő is tart:
 
„Elsősorban attól félek, hogy a testem elkezd kevesebbet teljesíteni. Félek azoktól a fájdalmaktól, amiknek nem tudom az okát vagy az ellenszerét, és amik korlátozhatják a szabadságomat. Ez így elég furán hangzik mondjuk... Persze félek attól is, hogy hogyan fogom feldolgozni, ha változik a testem, de míg az öregedés egy lassú folyamat, és sokkal kevésbé veszed észre magadon egyik napról a másikra, addig sokkal jobban nyugtalanít az, hogy milyen lesz például a szülés, amikor néhány hónap alatt változik meg minden. A családban egyébként nálunk volt egy nagyon rázós évtized, amikor sok rokon ment el. Anyukám mindkét testvére, mindkét nagyszülő, nagyszülők testvérei, és ez mind anyai ágon. Akkor egy kicsit máshogy kezdtünk el gondolni az öregedésre így globálisan, de anyukám legalábbis mindenképpen, ami persze rám is hatással volt. Ő azóta mindennek örül, ami az öregedéssel kapcsolatos – ráncok, ősz hajszálak – mert ezek azt mutatják, hogy még mindig itt van, és itt vagyunk egymásnak.”
Azt hiszem, ennél szebb gondolattal nem is lehetne befejezni – abszolút egyetértek Livivel. Az öregedés természetes folyamat, és bár a testünk már nem lesz olyan, mint régen, mégis mögöttünk áll majd egy egész élet tele színes élményekkel.