Mondhatjuk persze, hogy frissen felvágott hassal, lábbal, mellkassal, akármivel ki a francnak jut eszébe, hogy még nőies is legyen, de elmesélem a saját tapasztalatomat. Mikor a kórházi csomagot készítettem össze a szülésre, sok helyen olvastam, hogy a legcsúnyább hálóingemet vigyem magammal, nem baj, ha foltos, vagy kinyúlt, úgyis kidobom majd. Bár kicsit elbizonytalanodtam, de én azért vettem egy szép, kényelmes hálóinget magamnak, és ezt vittem. Nem bántam meg. Ugyanis közvetlenül szülés után egyrészt sok minden történik a testeddel, másrészt rengeteg bizonytalan vagy épp kellemetlen, fájdalmas szitu érhet. A csinos darab számomra egy vért volt, jól éreztem magam benne, könnyebben szóba elegyedtem másokkal, bátrabban kérdeztem, mert tudtam, hogy amennyire lehet, ápoltan nézek ki, és összeszedettnek tűnök.

A fehérneműről, váltóruháról, papucsról, köntösről ugyanez a véleményem. És nem a csipkés tangára, kisestélyire vagy a selyemköntösre gondolok természetesen, de szerintem igenis sokat számít, ha az ember nem elhasznált, „mert oda jó lesz, úgyis ellopják”, vagy „úgyis kidobom majd” ruhaneműket visz magával, hanem kényelmes, de szép holmikat, amikben szívesen belenéz a tükörbe, és amikben a körülményekhez képest jól érzi magát. 

Anna barátnőm azt mesélte, a szemhéjtetoválása épp egy váratlan, 5 napos kórházi bentfekvés előtt készült el. Végig erős hasi fájdalmai voltak, de akárhányszor belenézett a tükörbe, kicsit jobban érezte magát, mert tetszett neki, amit lát. Emellett fontos volt neki a reggeli rutin megtartása, így vitt magával egy kényelmes leggingset és hosszabb felsőket, és minden reggel átöltözött a hálóingből, akárcsak otthon.

Zsuzsi veleszületett genetikai betegsége miatt tölt sok időt kórházban, van, hogy hetekre be kell feküdnie egy-egy kezelésre. Ő is azt mondta nekem, onnantól kezdve, hogy nem az élete volt a tét, mindig az volt számára a legfontosabb, hogy ne pizsamában vagy hálóingben legyen, mert az nyomasztotta, erősítette a betegségtudatát. 

Ha mondjuk egy infúziós kúra miatt kell befeküdnöm, akkor olyan dolgokat szoktam magammal vinni, amire otthon nincs időm, vagy egyszerűen nincs türelmem hozzá. Nekem ilyen volt az arcpakolás, de a kórházban szoktam rá a francia manikűrre, a testápoló, kézkrém, lábkrém rendszeres használatára, és itt volt időm a hajolajok, hajpakolások hatóidejét is kivárni. Így máris kevésbé tűnt rossznak a bent töltött idő. Előfordult, hogy olyan társaság jött össze, hogy az állapotunk ellenére is úgy éreztük, mintha non stop pizsamapartin lennénk, és együtt kipróbáltuk a létező összes körömdíszítési technikát – mesélte Zsuzsi.

Szerinte érdemes olyan dolgokat bevinni, aminek nem túl erős az illata, mert az zavarhatja a szobatársakat. A nagyon drága és nagy kiszerelésű dolgok pedig azért nem előnyösek, mert előbbi eltűnhet, utóbbi pedig a helyhiány miatt nem jó. 

Azok az ismerőseim, akik hosszabb ideig rehabilitáción voltak, azt mesélték, ők mindenféle sminkeket vittek magukkal, mert végre volt idejük kísérletezni, kipróbálni más színeket, stílusokat, lemásolni lementett képeket, így gyorsabban telt az idő, és meg is szépítette az amúgy fájdalmakkal és unalommal járó időszakot. Frissen műtött Ági barátnőm és Luca, aki kulcscsonttöréssel került nemrég kórházba, a szárazsamponra esküdtek. Egyiküket se nagyon érhette víz, illetve sérüléseik miatt nem is tudtak egyedül hajat mosni, viszont nagyon vágytak rá. A szárazsampon egyből javított közérzetükön. 

Most nem térnék ki a fertőtlenítő kendő, vécépapír, nedves törlőkendő aranyháromszögre, ezt már szerintem mindenki tudja, hogy érdemes vinnie magával. Ami még hasznos gyakorlati tanács lehet, hogy dezodornál érdemesebb a golyós verziót választani, mert a fújós zavarhat másokat, és egy kis méretű szájvíz is kerülhet a csomagba, ha nem is szabad rágózni, ezzel azonnal friss lehet a leheletünk. 

Saját bőrömön is tapasztaltam, de mások is mondták, hogy a kórházban kevesebb ételt és vizet fogyaszt az ember, ha pedig fűtenek, akkor általában nagyon meleg van, ezért hamarabb kiszáradhat a bőr és az ajak,  így érdemes nem túl intenzív illatú testápolót és ajakápolót is bevinni. Törölközőnél az a tapasztalata többeknek, hogy kell egy kicsi a kezednek, egy kicsi az arcodnak, és egy nagyobb a testednek. Ha a műtét után nem fürödhetsz, jól jöhet egy mosdókesztyű, amit, ha benedvesítesz, legalább egy cicamosdás kivitelezhetsz vele.

Alváshoz többen javasolták még a saját kispárnát, egy világítós karórát, ha például pontos időben kell gyógyszert bevenni éjjel is, a füldugót, ha horkolós szobatársakat kapnál és egy alvómaszkot, hogy akár nappal is tudj pihenni. 

Mira (róla már írtam korábban, ő a mellrákot küzdötte el) a gyógyulásáig sok időt töltött kórházban. Neki nagyon fontos volt, hogy a kórházi szobában is nőnek érezze magát, ezt nem csak kedvenc rózsaszín köntösével és papucsával érte el, hanem egy kis "lakberendezéssel" is.

A kis kopár asztalomat feldobtam egy terítővel, színes műanyag pohárral, egy számomra kedves képpel és egy virággal. Amikor ránéztem, mindig mosolyogtam, az pedig gyógyított. Ezen kívül próbáltam a lehető legtöbb időt kint tölteni a kertben, a napsütésben. Vagy becsuktam a szemem és azt képzeltem, egészséges vagyok és csak kirándulok, vagy a régóta halogatott könyveimet olvastam. Az is sokat segített, hogy mindig normálisan felöltöztem ilyenkor.

Rövidebb bent tartózkodásnál, illetve közvetlenül műtét előtt sminkkel nem nagyon érdemes készülni. Hogy miért nem lehet kifestve a körmünk és arcunk, illetve miért jobb, ha nem használunk erős parfümöt, egy ápolónőtől tudtam meg: az orvosoknak látniuk és érezniük kell a testünk jelzésit, például a sápadó vagy piruló bőrt, az elszíneződött körmöket, vagy a testnedvek természetes képződését, a testből párolgó gázokat. Ha ezeket elfedjük sminkkel vagy parfümmel, megnehezítjük a dolgukat, és akár saját felépülésünket is lassíthatjuk. Szintén felesleges ékszereket aggatni magunkra, úgyis le kell venni, és plusz stresszt jelenthet, ha azon idegeskedünk, hogy nem lopják-e el őket véletlenül.

Akár rövidebb, akár hosszabb időre kényszerülsz kórházba, a fent említett gyakorlati tanácsok könnyebben átvészelhetőbbé teszik az ott töltött napokat. Akárcsak a látogatók, akiket jobb kedvvel, nyugodtabban fogadsz majd, ha tisztának, ápoltnak érzed magad, és úgy tudsz a tükörbe nézni, hogy  - többé-kevésbé - azt a nőt látod benne, akit azelőtt, hogy kórházba kerültél.