A testképzavart nem kilóban mérik: így ismerd fel!
Olyan társadalomban élünk, amiben a külsőnk, a megjelenésünk központi szerepet tölt be, sokat foglalkozunk ezzel és szinte kötelező nem szeretni valamit magunkon. Szászi Bea pszichológus szerint ezért is nem egyszerű felismerni a testképzavart, aminek határait nem centikben vagy kilókban jelölik ki.
Egyáltalán mi az, hogy testképzavar?
A testképzavar hivatalosan a komplex testélmény összetett zavara. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a beteg testképe nem realitásnak mefefelelően jelenik meg a fejében, vagyis nem azt fogja látni a tükörben, ami a valóság, hanem egy eltorzult, irreális képet. Attól függően, hogy mi áll a figyelem központjában - testsúly, izomzat, bőrhibák, szőrzet vagy egy egész testrész - többféle testképzavarról beszélhetünk. A legtöbb esetben mindez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a testképzavar valamilyen evészavarhoz is vezet: ezek nők esetében a testsúllyal és a hízástól való félelemmel vannak összefüggésben, míg a férfiaknál inkább azzal, hogy nem látják elég izmosnak magukat.
Mikor kezdjünk aggódni?
A testképzavar egy laikus számára is egyértelművé válik, amikor egy alig 40 kilós anorexiás arról beszél, hogy milyen vastagok a karjai, de hogyan előzhető meg, hogy valaki idáig jusson? Amikor egy barátnőm fintorogva próbálja fel a bikinijét, és arról panaszkodik, hogy vastagok a combjai, pedig szerintem nem azok, akkor már aggódnom kellene? Egyáltalán mi számít „reális” képnek, amikor nyilván egészen más fogalmaink vannak arról, hogy mit jelent egy vastag comb vagy egy kis súlyfelesleg? Szászi Bea szerint a választ nem kilókban és centikben, inkább a probléma súlyában kell keresni.
A testképzavar diagnosztizálása nem úgy történik, hogy ha valaki X centiméterrel az átlagos csípőméret alatt van, mégis fogyni akar, akkor az anorexiás. Sokkal inkább a beteg világképén, a prioritásain van a hangsúly. Testképzavar esetében a legtöbbször az hívja elő a diagnózist, ha nincs ott egy defektus, amit a beteg lát, ha az életvitele nagy részét ez a csak általa látott probléma tölti ki, naponta több órát foglalkozik a vélt problémával, azzal, hogy hogyan alakul, hogyan takarhatja el, mit tehet ellene, mások látják-e és ha izolálja magát a közösségekből, amikben addig aktív volt. Perfekcionista, most mégis romlani kezd a teljesítménye.
Nem az a baj, ha jobban akarsz kinézni, az a baj, ha nem látod a változást
A fentieken kívül vannak még olyan kérdések, amelyek segítik a szakembert a betegség felismerésében, a diagnózis felállításában. Ugyan a megjelenés központi kérdés, és egyáltalán nem számít kórosnak, ha valaki jobban akar kinézni, a testképzavaros betegek nagyon pontosan körül tudják írni, hogy mit akarnak változtatni a testükön, ám ezt a környezetük még a pontos körülírás ellenére sem érti – egyszerűen azért, mert amiről a beteg beszél, az nincs ott, nem létezik. Ugyanezzel magyarázható, hogy ha megkérdezik a betegek, hogyan fog kinézni az áhított változás után, nem tud választ adni a kognitív torzulás miatt. Mindegy, hogyan alakul a teste, ő mindig ugyanazt a képet fogja látni – bár természetesen a diagnózist csakis orvos állíthatja fel, ezek a kérdések bárkinek segíthetnek, hogy felismerjék, ha egy barátjuk, családtagjuk segítségre szorul.