Vannak, akik különösen veszélyeztetettek

Rizikónövelő tényező lehet a családi háttér: több esetet is feljegyeztek, ahol a szülők, nagyszülők traumája továbböröklődik a gyermekre. Érdekes transzgenerációs eset például a koncentrációs táborokat megjárt nagymama – nyilván nem önként vállalt – éhezése az éhezés kényszereként jelenik meg az utódokban: kialakul az evészavar. Ugyanakkor a genetikai, transzgenerációs okok csak nagyon kis százalékban állnak a betegség hátterében.

Sokkal gyakoribb, hogy valamilyen családi probléma, rendezetlen kérdés vagy egy családi titok áll a háttérben. A környezettanulmányokból kiderül, hogy például az anorexiás testképzavaros betegek családjai sokszor határproblémákkal küzdenek. Volt olyan család, ahol a lakásban egyáltalán nem volt ajtó, így senkinek nem volt személyes, privát tere, de olyan is, ahol a családtagok fizikailag és érzelmileg is távol voltak egymástól, a gyerek pedig az evésben látta az egyetlen dolgot, amit kontrollálni tud

– mondja a pszichológus.

A testképzavar így megdöbbentően korán, akár 4 éves korban is kialakulhat, az erre épülő betegségek pedig nagyon könnyen végzetessé válhatnak: az anorexia halálozási aránya a kialakulást követő tíz éven belül 8% körüli, 20 éven belül a 20%-ot is eléri – csak összehasonlításképpen: megfelelő kezelés és korai diagnózis esetén a bőrrák halálozási aránya 11% alatt is lehet.

Csupa nagybetűvel mondjuk: KÉRJ. MIELŐBB. SEGÍTSÉGET.

A betegséget tehát mindenképpen komolyan kell venni, és ha felmerül a testképzavar vagy evészavar gyanúja, Szászi Bea nem javasolja, hogy magunk próbáljuk orvosolni a helyzetet.

Hiába próbál beszélni valaki ezekkel a betegekkel, az észérvek önmagukban itt nem hatnak, hiszen nincs betegségtudatuk, az ő valóságuk egészen egyszerűen nem ugyanolyan, mint a miénk. Ha segíteni próbálunk, akkor az első és legfontosabb lépés az, hogy vonjuk be a háziorvost, legyen hivatalos, orvosi papír a szomatikus eredményekről, ha szükséges, akkor kezdődjön el egy gyógyszeres terápia. Ezzel párhuzamosan muszáj mentálhigiénés segítséget kérni, és lehetőleg minél hamarabb. Ha a beteg idejében szakemberhez jut, támogatja a családja, környezete is – mert nekik is dolgozniuk kell majd azokon a problémákon, amik a testképzavar, evészavar kialakulásának megágyaztak – akkor a testképzavar akár fél-egy év alatt is gyógyítható.

Ellentétben például az alkoholizmussal, ahol a tünetek kontroll alatt tarthatóak, de a beteg élete végéig függő marad, a testképzavar esetében tényleges gyógyulás várható. Ehhez azonban „le kell hámozni” a személyiség testképzavaros részét, el kell érni, hogy a betegnek ne legyen többé szüksége rá. Ez pedig csak úgy megy, ha nem egyedül, hanem a környezetével együtt indul el a változás felé.