Óriásplakátok, Victoria’s Secret Fashion Show, Instagram, magazinok -  sok helyről önlik ránk az infó, amitől csorbulhat az önbizalmunk. Lehetsz te akármennyire kibékülve magaddal, fogadjunk, hogy van legalább egy celeb/színésznő/énekesnő, akire irigy vagy. A legtöbb nő szorongást él át, - kisebb, vagy nagyobb mértékben -  amikor meglátja egy tökéletes testű modell fotóját, és azonnal elkezdi számba venni, mi a különbség közte, és a kép között. 

Hiba lenne bagatellizálni a jelenséget azzal, hogy “hülye az, aki ilyeneket nézeget”, vagy hogy “butaság másokhoz mérni magad”. A szörnyű igazság az, hogy nem véletlenül pörög ennyire még mindig az óriásplakátok és a reklámok iparága. Hiszen ha simán el tudnánk engedni ezeket a szorongásokat, mégis ki a fene akarna még az egészségesnél is sokkal vékonyabb lenni vagy megvenni az angyalokkal reklámozott melltartót? Cégek tömkelege építi a bizniszét a külsejük miatt parázó nők milliárdjaira.

A Psychology Today cikke szerint hiába minden jóindulat, a "ne hasonlítsd már magad másokhoz" nem túl jó tanács, hiszen - a legkevésbé sem tudatosan - legalább egy kicsikét mindig összehasonlítjuk magunkat a szép és kevésbé szép nőkkel, és úgy általában mindenkivel körülöttünk.

Ennek nem túl bonyolult a tudományos háttere: ha belegondolsz, régen a suliban attól érezted magad jó távolugrónak, hogy nagyobbat ugrottál a többieknél. Attól volt még menőbb az ötösöd, hogy a többieké csak négyes lett. Később ahhoz képest volt menő az egyetemi kettes, hogy a többiek megbuktak. Attól vagyunk elégedettek, hogy jobbak vagyunk a környezetünknél - ez egy folyamatos kölcsönhatás, amely sajnos nincs máshogy akkor sem, amikor a szépségünkről van szó.  

Magyarul marha jók vagyunk abban, hogy felismerjük, mennyire károsak a média által elénk pakolt szépségideálok, mégis áldozatul esünk nekik, folyamatosan. Mert így vagyunk bekötve.

Állandóan kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel, és ha nem is vagyunk tudatában a fejünkben lezajló dolgoknak, akkor is méregetjük magunkat ahhoz a bizonyos képhez, testhez, archoz, cicihez, vagy dús hajhoz, amit éppen látunk. 

És ez annyira gyorsan zajlik le bennünk, hogy észre sem vesszük: egy francia kutatásban pont annyi időre (két ezredmásodpercre) mutattak ultravékony szupermodelleket a résztvevő nőknek, hogy ne tudatosuljon bennük, hogy láttak volna bármit is. Ezután megmérték a szorongásuk mértékét, és sajnos nem lett meglepő a végeredmény: szinte mindegyikük rosszabbul érezte magát a bőrében, mint a kísérlet előtt. Pedig fel sem fogták, mit láttak.  

Na, szerintem ez a para. Ezek után mondja nekem valaki, hogy ne méregessem magam másokhoz... 

Szóval nagy a baj, de itt jön a megoldás, legalábbis az ésszerű reakció a Psychology Today szerint: az elkerülés. Szerintük a legjobban akkor járunk, ha megpróbálunk minél kevesebb tökéletesre retusált nőt nézegetni, sőt, mindent bevetünk annak érdekében, hogy egy ezredmásodpercre se "szennyezze" az önértékelésünket az irreális testkép.  

Persze ha éppen hazafelé vezetsz, és egy fürdőruhás modellt ábrázoló óriásplakát mellett mész el, nem mondom, hogy csukd be mindkét szemed és rántsd el a kormányt, de azért te is sok mindent megtehetsz az önbizalmad érdekében.

Kövess plus size-modelleket és hús-vér embereket, vegyél olyan újságokat, amiben több a szöveg, és kevesebb a kép, néha tarts egy kis közösségi média-detoxot. Igyekezz magad körülvenni minél több olyan vizuális ingerrel, ami jó hatással van az önértékelésedre. Próbáld tudatosan nézni a téged körülvevő dolgokat, a beérkező ingereket, és szelektálj: azokat engedd be, amiket példamutatónak, követendőnek, pozitívnak tartasz, amiről úgy érzed, hogy elfog a szorongás, azt kerüld ki. Magyarul próbáld a negatívan ható képeket pozitívakkal kiszorítani a fejedből.

Tudatosítsd magadban, hogy miért átverés egy retusált test. Mert az, és ezt te is tudod, és én is - és mindketten akkor járunk a legjobban, ha nem egy Insta-kép, egy pasi elvárásai, vagy a Topmodell leszek hatodik évada miatt állunk neki edzeni, hanem saját magunk és az egészségünk miatt. Akkor megyünk is vele valamire.