Nem felejthetnénk el örökre a 'bikinialak' kifejezést?

Imádom a nyarat. Imádom a napfényt, a színes fürdőruhákat, a strandokat, azt a kellemes, fürdőzéssel töltött délelőtt utáni fáradtságot, a lángost, a tengeri kaját, a hotelszoba friss ágyneműjét, a medencés bulikat, szóval mindent, ami a nyárhoz és a nyaralásokhoz köthető. De minden tavasszal, az első melegebb napsugarakkal együtt megérkeznek a kifejezetten engem, 24 éves, külsejére sokat adó nőt célzó reklámok: 

Legyen neked is bikinialakod nyárra! 10 kiló egy hónap alatt! Kockahas néhány edzés után! 

És ezek idegesítenek. Nem azzal van a bajom, hogy ezek pusztán üzleti célú kamuk, ezt már rég megtapasztaltam a saját káromon. Nem is az a gondom, hogy rengeteg cég így szerez pénzt, mert hát van ennél rosszabb is. Inkább az a problémám ezzel a jelenséggel, hogy önbizalomromboló. Hamis. És teljességgel kikerülhetetlen.  

Persze be tudom állítani a böngészőmben, hogy milyen reklámokat kapjak, meg le is tudom tiltani az összeset, sőt digitális detoxot is tarthatok, tudom jól. De miért kell elbújnom a közösségi média-csatornák elől? Miért nekem kell nekem lavírozni, hogy kivédjem a nyomasztást, amitől elkezdtem kevésbé szeretni a testem? Miért érezzem magam rosszul amiatt, mert nem lesz soha olyan alakom, mint Jennifer Lopeznek? 

Vagy ki tudja, lehet, hogy egyszer lesz... De őszintén mondom, hogy nem ez a célom. Szeretek sportolni, imádok egészséges recepteket böngészni a neten, de az őrült, szupermodelles posztereket motivációként felhasználó, mániákus diétázó énemet már -szerencsére- rég magam mögött hagytam. Ő már nincs. Most éppen abban a fázisban járok, amiben már szeretem magamat és a testemet is, de érzem, hogy bőven van még mit dolgozni rajta. Az én kedvemért, az egészségemért, és nem a kockahas szentségéért. És ehhez köszönöm szépen, nekem nem kell a nyomasztás. 

A Psychology Today egyik rettentően ispiráló cikkében találkoztam egy gondolattal, amit imádok felidézni: arról szól, hogy a beach body-kifejezés rossz irányba tereli az egészséges életmódot követőket, mert a fittséget, a mozgás szeretetét nem érzésként, sokkal inkább látványként mutatja be. Azt közvetíti, hogy nem az a lényeg, hogy mire vagy képes, hanem az, hogy hány kocka van a hasadon. És a kettő teljesen más.

Egy 2016-os kutatás, amely a fitnesz tematikájú weboldalakat vizsgálta, kimutatta, hogy ezek az oldalak nem sokban különböznek az anorexiát nyíltan támogató webhelyektől: a vizsgált webhelyek 88%-án bőven akadt a túlsúlyt rettenetes negatívumként feltüntető, az ételt lelkiismeret-furdalással összemosó, az étvágyat szégyennel társító tartalom. Mi meg jó eséllyel ezeket olvasgatjuk, amikor diétainspirációra van szükségünk.

És ez a probléma. Mert senki, tényleg senki nem néz ki úgy, mint azok a bikinis modellek azokon a fotókon (még ők maguk sem). És ha azt tűzöd ki célul, hogy olyan testet csinálj magadnak, mint amilyen a hivatalos 'beach body', szinte biztosan folyamatos szégyenérzetbe fogod magad kergetni. Ami hosszútávon nemcsak rettentően egészségtelen, de mentálisan és fizikailag is megterhelő, és káros. 

Szerencsére ma már ott tartunk, hogy azért bőven van kit követni az Instán, nem kell feltétlenül egész nap Victoria’s Secret modelleket bámulni: ott van például Tess Holiday, Ericka Hart, Gabi Gregg, vagy Natalie Hage. A lista végtelen. Ők is segítenek abban, hogy megértsük: a hangsúly inkább azon van, hogy mozogjon és egészségesen, finomakat egyen az ember – arra meg magasról tegyen, hogy az eredmény ‘bikini body’-e, avagy sem. 

Hiszen tiszta sor, hogy azok a nők, akik az egészségük, és nem a kinézetük érdekében sportolnak, sokkal többször, sokkal nagyobb lelkesedéssel, sokkal elszántabb hozzáállással vágnak bele egy-egy edzésbe, és képesek mindennapos szokássá tenni a mozgást.

Egy michigani kutatás például arra világított rá, hogy azok az amatőr sportolók, akik a stressz-szintjük csökkentéséért edzettek, jóval többet és rendszeresebben mozogtak, mint azok, akiknek a fogyás lebegett a szemük előtt súlyzózás közben. Egy másik vizsgálatból pedig az is kiderült, hogy azok az edzők a népszerűbbek (és hatékonyabbak), akik a munkájuk közben a mozgás egészséges hatásait hangsúlyozzák a a dögös kinézet elérése és a pluszkilók leadása helyett. 

Nem véletlen az a jelenség sem, hogy sokkal jobb érzés szabadon elmenni futni, addig, amíg jólesik, és megélni az örömöt közben, mint ha egy applikációval mérnéd minden lépésedet. Az első módszer az egészségre, a stressz levezetésére, az izmaid, a tested állapotára koncentrál, míg a második arra, hogy "jobban", "bikinialakosabban" nézz ki. Mindkét esetben futsz – a döntés innentől a tiéd.