A 90-es években voltam tini, a karcsúságkultusz már akkor is a mindennapok része volt, akárcsak a barnaságmánia, és a narancsbőrre már akkor is a nők halálos ellenségeként volt szokás tekinteni. A századelőn ezekkel a dolgokkal még a kutya nem foglalkozott, szóval valószínűleg akkor kellett volna születnem, de így jártam. De visszatérve a kilencvenes évekre, már akkor sem voltam vékony alkat (bár az akkori képeimet elnézegetve egyáltalán nem értem, hogy voltam képes  kövérnek gondolni magam), a bőröm világos volt és nehezen barnult, és bizony, volt már valamennyi narancsbőröm is. Nem véletlen, hogy a húszas, majd harmincas éveimbe már nem kevés önbizalomhiánnyal, sőt, néha komoly önutálattal léptem. Pedig akkor lövésem sem lehetett arról, hogy az igazán kemény dolgok még bőven hátravannak.

Most, csaknem negyven évesen már (szerintem) kellő öniróniával és elfogadással tekintek magamra, a világ dolgait, és benne a szépségtrendeket pedig jelentős szkepticizmussal szemlélem - de emlékszem még, milyen érzés fiatalabbnak és bizonytalanabbnak lenni, és sokkal komolyabban venni a külvilág vélt, vagy valós elvárásait a külsőmmel kapcsolatban.

Néha tiszta szívből sajnálom a mostani tiniket és huszonéves lányokat, mert ha nekem kellett volna anno ennyi idősen azokkal a dolgokkal szembesülni, amiket az internet, egyes női magazinok, és a közösségi oldalak öntenek a nyakunkba, valószínűleg lettek volna olyan napok, amikor nemhogy a strandra, de még az utcára sem mertem volna kimenni.

Én ennyi idősen például még nem tudhattam, hogy van olyan, hogy valakinek TÚL SÖTÉT A HÓNALJA. Pedig úgy tűnik, a jelenség létezik, hiszen ha a google-ban rákeresek arra, hogy „underarm whitening”, vagyis „hónaljfehérítés”, akkor több, mint 4 millió találatot dob fel. Ezeknek jó részében a sötét hónaljra, mint az önbizalomhiány egyik forrására, és megoldandó problémára hivatkoznak.

Helló, 21. század – már nemcsak szőrös nem lehet egy igényes nő hónalja, arra is van előírás, hogy milyen árnyalatúnak kell lennie.

Máskülönben, ha strandröpizés közben felemeled a kezed, vagy óvatlanul ingtegetni mersz a nagyinak, miután vonatra ültetted, köznevetség tárgya leszel.

És ha már fehérítés: egyre kevesebben néznek értetlenül, ha meghallják az „anal bleaching” kifejezést (csaknem 3 millió találat a google keresőjében) – igen, egy igazi szexistennőnek ma már a s**gge lyuka is világos, nem csak a hónalja. Ha valaki nem szeretne egy szépségszalonban, vagy bőrgyógyásznál pucsítani, az online már házi fehérítőszettet is rendelhet magának, hiszen létezik ’csináld magad’ verzió is.

Mert minden nőnek szüksége van arra, hogy szex közben ne csak azon parázzon, hogy nem hurkás-e a hasa, vagy nem lóg-e túlságosan a melle, hanem azon is, hogy esetleg kutyapóznál a palija nem színmintával közelít-e a fenekéhez.

Abba már bele sem merülök, hogy az utóbbi 5 évben világszerte ugrásszerűen megnőtt a nagyajak-, illetve kisajakplasztikák száma is. Úgy tűnik, ma már nem csak az ciki, ha az arcunk öregszik, hanem az is, ha a sunánk, úgyhogy ez is lehet fiatalítani, feszesíteni, feltölteni, átformálni. Mert egyszer valahol, valaki (tuti, hogy nem nő volt) kitalálta, hogy milyen lenne a tökéletes. Akinek meg nincs pénze, vagy kedve, vagy bátorsága megcsináltatni, az így járt, élete végéig szexelhet behúzott függöny és leoltott lámpa mellett, vaksötétben. Hátha nem derül ki, hogy egy teljesen átlagos, netán asszimetrikus női nemi szerv van a lábai között.

Anno én például azt sem tudtam, hogy „thigh gap”, azaz a két comb közötti rés előfeltétele annak, hogy bikinit és sortot lehessen húzni. Pedig egykét éve nemigen szólt másról az Instagram, és világszerte nők milliói mentek, mennek strandra gyomorgörccsel amiatt, mert összeér a két combjuk.

Az meg kit érdekel, hogy az, hogy kinek ér össze, és kinek nem, nagy részben függ a genetikától, meg attól, hogy kinek milyen a medencecsontja? Hogy nem a kövérség szimbólumai az egymáshoz dörzsölődő combok, mert néha még a kifejezetten  vékony nőké is összeér?  Ez a szép, ez néz ki jól kiposztolva, enélkül nincs bikinibody, get thin, or die tryin’!

Vagy itt a másik közönségkedvenc, a „bikini bidge”, vagyis a "bikinihíd", ami valójában nem jelent mást, mint hogy az a szép, ha a nőnek kiáll a két csípőcsontja. Mégpedig azért, mert így a csontok kifeszítik a fürdőbugyit, mintegy hidat képezve, és ha ezt lefotózod, és megosztod a közzel, fényképes bizonyítékod lesz rá, hogy a tested elég vékony, dögös, és trendi. Ezzel is a többi, tökéletlen testű nő fölé magasodhatsz - újabb ok arra, hogy miért KELL, MUSZÁJ nyárra ledobni még pár kilót.

Hiába vagy esetleg akár feszes, izmos, egészséges, mindig lehet még magadon valami kis hibát keresni – és aki keres, az talál!

Persze meg lehet ezt közelíteni abból az irányból is, hogy mégis mi a baj azzal, ha valaki mindig szeretne kicsit még jobb, még csinosabb lenni? Már az is probléma, ha valaki ki akarja hozni magából a maximumot? És különben is, my body, my rules, a saját testével mindenki azt csinál, amit akar. Hadd karcsúsítsa, fehérítse, fotózgassa már úgy, ahogyan neki tetszik! És őszinte leszek, ezzel elég nehéz vitatkozni.

Egyrészt maximálisan hiszek abban, hogy a saját testével kapcsolatban hozott összes döntés mindenkinek a magánügye (alabamai szenátorok, szevasztok!) Másrészt azért, mert a fentiek ellen tulajdonképpen azon kívül, hogy irreálisan megnöveli a nők külsejével szemben támasztott vélt, vagy valós elvárások súlyát, ami durván káros a mentális egészségre  - ezt nagyon sok tanulmány bizonyítja – más érvem nincsen.

Ez mondjuk egy elég komoly érv, de nem látom magam előtt, hogy egy kozmetológiai eljárást, vagy egy új Insta-trendet bárki lestoppolna csak azért, mert pszichésen rosszul hat a nőkre. Szépen hangzik, de nem ilyen világban élünk, és valószínűleg még nagyon sokáig nem is fogunk.

Szerettem volna valami nagyon frappáns csattanót ide a végére, de hiába ülök a gép előtt fél órája a lezáráson gondolkozva, nem tudok mit írni. Legfeljebb ugyanazt, amivel elkezdtem: nem lennék ma tizen-, vagy huszonéves lány. És a megoldásra sincs ötletem, legfeljebb annyi, hogy beszélgetni kell. Nőknek egymással, nőknek férfiakkal, fiatalabb lányoknak idősebb barátnővel, nagynénivel, anyukával. Idióta trendek, ijesztő elvárások mindig lesznek – de szerencsére olyan emberek is, akik el tudják mondani, hogy nagyon sok olyan fontos dolog van az életben, ami legkevésbé sem múlik azon, hogy összeérnek-e a combjaid, vagy hogy mennyire fehér valamelyik testrés(z)ed.